Balogh Pállal és Pintér Csabával a Tiszakécskei LC NB II-es labdarúgó csapatának asszisztens edzőivel beszélgettünk hivatásukról, a tiszakécskei labdarúgásról, s főként arról, miként lehet sikeresebb csapatunk az előttünk álló kihívások során.

Labdarúgóként és edzőként milyen pályafutást tudhattok magatok mögött?

B. P: A pályafutásom nagy részében Szolnokon futballoztam, NB III-ban, NB II-ben és NB I-ben, illetve a Kispest Honvédban játszottam még az NB I-ben. Ez volt a két fő állomás labdarúgóként. Pályafutásom végén még Cegléden az NB II-ben játszottam, majd egy kisebb sérülést követően visszatértem Szolnokra Kis Károly hívására. Ekkor lettem először másodedző (Itt még játékosként is számítottak rám.). Előtte az utánpótlásban már dolgoztam edzőként, az aktív labdarúgás mellett.

Később Szolnokon és a DEAC-nál dolgoztam vezetőedzőként, majd Dorogon négy évig szakmai igazgatóként. Szinte minden pozícióban tevékenykedtem már a labdarúgásban. Ezzel a tapasztalattal látom azt, hogy hogyan léphetnénk Tiszakécskén a helyes irányba. Úgy gondolom, és az egész stáb nevében mondhatom, hogy ezzel a háttérrel, ami itt van minden adott ahhoz, hogy eredményes munkát végezzünk.

P. Cs.: Palival ellentétben én nem rendelkezem ilyen veretes játékos karrierrel, jómagam a pálya szélén tanultam a szakmát, s szereztem tapasztalatot. Alacsonyabb osztályokban futballoztam, de sajnos a sok sérülés – többek között öt térdműtét -, viszonylag korán véget vetett a pályafutásomnak. Mivel azonban a labdarúgás a szenvedélyem, egyértelmű volt számomra, hogy edzőként a pályán maradok. Végig jártam a szamárlétrát, hosszú időn át dolgoztam utánpótlásban grassroots-tól kezdve az országos kiemelt szintig. Több felnőtt csapat mellett is tevékenykedtem, egyebek mellett NB III-as vezetőedzőként is végeztem munkát. Mellette folyamatosan képeztem magam, a szükséges licenceken túl számos labdarúgáshoz köthető társtudományi képzést is elvégeztem. Az elmúlt öt évet Ajkán töltöttem, az NB II-es labdarúgó csapat asszisztens edzőjeként.

Kollégámhoz csatlakozva én magam is úgy gondolom, hogy Tiszakécskén minden feltétel adott az eredményes szerepléshez.

Milyen ismereteitek voltak a tiszakécskei labdarúgásról?

B. P.: Játékosként és edzőként is sok csatát megvívtam szolnokiként a Tiszakécskével. Közeli élmények fűznek a Tiszakécskéhez. Sok ismeretséget szereztem Tiszakécskén és barátokat is szereztem a településen. Szívesen jöttem ide, hiszen olyan közegbe kerültem, ahol élmény lehet dolgozni, ha jönnek a sikerek. Szeretnénk teljesíteni a vezetőség által kitűzött célt, és kiszolgálni a csapattal közösen a szurkolóinkat!

P. Cs.: Ellenfélként többször jártunk itt Tiszakécskén. Mindig szívesen jöttem ide. Főleg, ha nyertünk. Viccet félre téve; az egész közeg vonzó, jellegéből és mentalitásából adódóan. Ezért nem is kellett sokat vacillálnom, amikor a mester hívott.

Ide költöztetek a településre?

B. P.: Szolnokiként nekem egyszerű volt a helyzetem. Könnyen megoldható a bejárás Tiszakécskére.

P. Cs.: Én más régióból érkeztem, így már Tiszakécskére költöztem.

A Tiszakécskei labdarúgás az elmúlt évek során a megyei I. osztályból indulva az NB II-ig jutott. A honi második vonalban voltak szebb és nehezebb időszakai is klubunknak. A cél az, hogy ebben az osztályban is egy stabil, erős csapatunk legyen, ami minden ellenfélre reális veszélyt jelent. Mi kell ahhoz véleményetek szerint, hogy egy erős kohézió, egy ütőképes csapat formálódjon a TLC öltözőjében?

B. P.: A kohézió akkor tud működni a csapaton belül, ha vannak egyéniségek, vezérek az öltözőben. Ők tudják úgy összekovácsolni az öltözőt, hogy egy felé húzzanak a játékosok. Úgy gondolom, hogy ehhez megvannak itt a megfelelő játékosok. Rájuk kell rakni ezt a terhet, hogy vállalják fel ezt a vezérszerepet, hiszen ez a saját érdekük is. Irányt kell, hogy mutassanak a fiatalabb labdarúgóknak és nemcsak a játékukkal, hanem a személyiségükkel is! Ezek a vezérek a stáb meghosszabbított kezei. Ez az egész egy láncolat, s ha nincs meg a kapcsolat, akkor nagyon nehéz eredményesnek lenni. Ezzel kezdtük a munkát Tiszakécskén. A mester megadta a bizalmat ezeknek a labdarúgóknak a vezérszerepre, s bízunk benne, hogy élni is fognak vele.

P. Cs.: Én is hasonlóan gondolkodom. Az öltöző erejét a karaktereinek az erőssége adja meg. A pozitív karaktereket keressük, mert nélkülük ma nem lehet futballt csinálni. Én úgy látom, hogy sok jó játékosunk van jelenleg, de kevés ,,focistánk”. A ,,focista” egy nagyon komplex dolog, amibe beletartozik a technikai, taktikai tudás, a pozitív karakter. Az ő karakterének a közvetítése mind a pályán a társak felé, mind a szurkolók felé. Én ezt fontos dolognak tartom. Mindenesetre ezzel a játékoskerettel reális helyezés lenne az első tízben végezni a bajnokságban, ami azt gondolom, hogy nem megoldhatatlan feladat. Egy jól indított tavaszi rajttal, majd a teljesítmény stabilizálásával elérhető.

B. P.: Nagyon nagy ugrás van az NB III és az NB II között. Itt jóval több egyforma képességű csapat van. Ezért is lényeges, amiről az előbb szót ejtettünk, hogy kinek milyen karaktere van. A karakteresebb csapat tudja maga javára fordítani a mérkőzést.

A Tiszakécskei LC első keretével jelenleg három tiszakécskei fiatal készül (Klemenc Márk, Lovas Andor és Lovas Zsombor) Van esély rá, hogy ők is lehetőséget kapjanak az NB II-ben?

B. P.: Velünk készülnek. Itt vannak az első keretnél. Nem könnyű a helyzetük, hiszen sok jó játékosunk van, de nem reménytelen.

P. Cs.: Néha az eredménykényszer felülír bizonyos szabályokat és gesztusokat. Rajtuk is múlik, hogy ők még mennyit hajlandóak pluszban beletenni azért, hogy ők oszlopos tagjai legyenek ennek a tiszakécskei csapatnak.

TLC

(fotók forrása: Sipos Bence/Kécskei Krónika)