Csáki Robi a védelem oszlopa a Pécs ellen 150. alkalommal viselte a tiszakécskei mezt.

2016-ben igazolt Tiszakécskére és rögtön a szurkolók egyik kedvencévé vált megalkuvást nem tűrő játékával, félelmet nem ismerő harcmodorával. Tevékeny részese volt a megyei bajnoki címnek. Emlékezzünk vissza, ahogy a sorsdöntő Kecskemét elleni párharcok alkalmával ,,eltüntette” Salamit.

Ugyancsak aktívan vette ki a részét az NB III Közép csoportjában 2018-ban megnyert bajnoki cím megszerzéséből, majd a következő év jó NB II-es szerepléséből.

Abban az évben jutott el csapatunk a Magyar Kupa nyolcaddöntőjébe is, ahol Robi egyik legjobb meccsét játszotta kécskei labdarúgóként a Budapest Honvéd elleni visszavágón. Erről a meccsről a jubileum kapcsán megosztunk egy történetet:

A csapat 2019 februárjában a hazai 1-0-s vereség után utazott el Pestre, a Honvéd elleni visszavágóra. A kupacsata második felvonását az MTK stadionjában rendezték. 1-1 lett a végeredmény, lőttünk a gólunk mellett egy kapufát és a lefújás előtt Csáki félollóját tolta ki bravúrral a hazai kapus. Egy hajszálon múlott a csoda, a Kispest búcsúztatása. A meccs után a Honvéd szurkolói is a mi labdarúgóinkat tapsolták meg. A mérkőzést követően az akkori vezetőedző, Szabó István a csapathoz közeli újságírókat is behívta az öltözőbe, így szemtanúi lehettünk annak, hogy a magából az utolsó csepp erejéig mindent kiadó Csáki Robi könnyek között, magába zuhanva ült a padon. A mai napig emlékszem arra a mondatra, ami akkor Szabó István szájából elhangzott: ,,Azt szoktam mondani, hogy sírni csak a győztesnek szabad, de most sírhatsz Robi! Mert rászolgáltatok! Megérdemlitek, mindent kiadtatok magatokból!”

Hát ilyen ember Csáki: Győztes mentalitású. Mindegy ki az ellenfél csak a győzelem az elfogadható számára. Más eredmény nem létezik, nem elfogadható. Méltó vezére ő mai Tiszakécskének, csakúgy, mint a másik két századosunk: Oláh Máté és Kalmár Feri is. Mi szurkolók csak azt kívánhatjuk, hogy minél tovább maradjanak ők klubunk berkeiben.

Robi Visinka Ede kezei alatt – hosszú alattomos sérülése után – újra régi önmagát idézi. Újra láthatjuk szemeiben a tüzet, ami miatt megnyugodhatunk, amikor a pályán van. Kiválóan motiválja társait a pályán és sorra nyeri a légi csatákat.

Mit is kívánhatnánk, mint azt, hogy legyen ez a 150 csupán egy állomás a történetben, még sokszor ennyit Tiszakécskén!

TLC

(fotó forrása: lcafe.hu)