Holczer Ádám a Ferencvárosban nevelkedett rutinos kapuvédő immáron a Tiszakécskei LC csapatát erősíti. Vele beszélgettünk a célokról, a realitásról, az NB II-es bajnokságról és eddigi tapasztalatairól a Tisza-folyó partján.

Melyek pályafutásod főbb állomásai?

Több helyen játszottam korábban, nyáron Paksról érkeztem. A Fradiban nevelkedtem, 7 szezont töltöttem az utánpótlásban, majd ott lettem NB I-es játékos. 10 szezon után elhagytam a Fradit, akkor indultam “országjáró turnéra”. 2014-ben kerültem vissza a Fradi kötelékébe, ahonnan Soroksárra adtak kölcsön, majd visszarendeltek és 2019-es távozásomig a Fradit erősítettem.

Miért a Tiszakécskét választottad?

Pakson lejárt a szerződésem és nem tudtunk megegyezni a folytatásról, ezt követően jött a tiszakécskei lehetőség. Elsősorban a játéklehetőség miatt jöttem Tiszakécskére, szeretnék minél több meccsen pályára lépni, reményeim szerint ez 38 bajnoki mérkőzést jelent majd.

Mit tapasztaltál eddig a TLC berkeiben?

Vegyesek a tiszakécskei tapasztalataim. Nyilván nem segít, hogy eddig nem nyertünk. Fontos lenne, hogy minél hamarabb győzzünk. Nehéz bajnokság lesz az biztos.

Öt év NB I után vannak dolgok, amelyeket meg kell szokni a másodosztályban. A Tiszakécskei LC még egy újonc klub a második vonalban, így még számos területen fejlődnünk kell a sikeres szereplés érdekében. Sok munka vár még ránk.

Milyen meglátásaid vannak az erőviszonyokról?

Az NB II-ben is vannak olyan klubok, mint pl. a Vasas, amelyik már évek óta küzd a feljutásért és más lehetőségei vannak, mint a többi klubnak. Őket nehéz lesz megverni. Ez ugyanolyan, minthogy az NB I-ben a Fehérvár és a Ferencváros monopolhelyzetben vannak. Nehéz őket megszorongatni. Láthatjuk a Fradi nemzetközi teljesítményét is, itthon lassan már senki sem tudja felvenni velük a versenyt.

Nekünk lépésről-lépésre kell haladnunk és szövögetni a terveinket. Először nyerjünk egy bajnokit, aztán még egyet. Kezdjünk el pontokat gyűjteni, s aztán evés közben megjöhet az étvágy, de azért nem szabad a realitást szem elől téveszteni, mert az becsapós lehet. Nyilván ettől függetlenül egy sportolónak mindig a lehető legmagasabb szintet kell megcéloznia. A mi sikerünk záloga a lépésről-lépésre haladás lehet. Aztán ha meglesz a 40 pontunk, akkor ki lehet jelenteni, hogy bent maradtunk, s onnantól majd lehet előrefelé lépkedni, de ha ez a 40 pont a 36. héten jön össze, akkor összetesszük majd a két kezünket. Viszont ha féltávnál lesz 40 pontunk, akkor még a feljutásról is beszélgethetünk. Elsősorban nekünk most még nem a tabellában kell gondolkodnunk.

TLC