Kiprich Dávid József Csákvárról érkezett a Tiszakécskei LC berkeibe, s bízik benne, hogy egy nagyon szép évet produkálnak a csapattal a bajnokságban.

Hol futballoztál eddig pályafutásod során mielőtt Tiszakécskére igazoltál?

Tatabányán kezdtem el futballozni, hiszen a családom azon a településen él. Ezt követően kerültem a Puskás Akadémia utánpótlásába, ahol 4 és fél évig játszottam, majd a Videotonhoz igazoltam, ezt követően pedig a Csákvárhoz, ahol a felnőttek között is bemutatkozhattam és NB-s futballista lettem. Ezt követően jött a tiszakécskei lehetőség.

Édesapádat, a korábbi 70-szeres magyar válogatott labdarúgót nem kell bemutatni senkinek a honi labdarúgás berkeiben. Mennyire mérnek össze vele a szurkolók? Egyáltalán tapasztaltad-e ezt? Jelent-e ez számodra nehézséget?

Igen, tapasztaltam. Azonban édesapám csatár volt. Nekem pedig az a feladatom, hogy megakadályozzam az ellenfél játékosait a gólszerzésben. Belső védő vagyok, de szívesen játszok védekező középpályást is. Persze, kaptam én ezért hideget-meleget, főleg aputól (nevet). Így alakult, én védekező játékos vagyok. Ebben a pozícióban tudok a legjobban érvényesülni. Engem a küzdőszellem jellemez. Harcolok, hajtok, megyek, így érvényesülök.

Mik az eddigi tapasztalataid Tiszakécskén?

Csak jókat tudok mondani. Jól fogadtak a csapattársak és a klub is szimpatikus számomra. Már ideköltöztem a településre, de még nem volt időm jobban szétnézni. Ahová ebédelni járok, ott nagyon kedvesek az emberek. Több szurkolói is írt már rám facebookon, biztatnak és sok sikert kívánnak.

Mire lehetünk képesek az NB III keleti csoportjában?

Sok új játékos érkezett ide a nyáron velem együtt, kell még egy kis idő, mire teljesen összecsiszolódunk, de úgy érzem, hogy egy nagyon szép évet fogunk zárni.

TLC