Harcos, a végsőkig küzdő csapatot kíván építeni Nagy Sándor, a Tiszakécskei LC labdarúgó csapatának új vezetőedzője.

Milyen csapatokban játszott labdarúgóként?

Székelyföldről származom, Baróton születtem. Sepsiszentgyörgyön játszottam másodosztályban, majd 1990-ben kerültem át Magyarországra, az MTK-ban futballoztam, itt lettem élvonalbeli játékos Gellei Imre irányítása alatt. Később Diósgyőrben, Nyíregyházán és Tatabányán is játszottam. Az NB II-ben rövid ideig Kecskeméten is futballoztam. Ezt követően már levezettem és elkezdtem az edzői munkát.

Hogyan alakult az eddigi edzői pályafutása?

Nyíregyházán kezdtem edzősködni, először az utánpótlásban, majd Budapestre a REAC-hoz kerültem, itt az utánpótlás mellett már a felnőtt csapatnál másodedzőként dolgozhattam. Itt a REAC-nál lettem vezetőedző az első és a másodosztályban is. Ezután újra Nyíregyházán a megalakuló akadémián edzősködtem, majd a felnőtt csapatnál lettem sportigazgató. Ezt követően kerültem haza Erdélybe, a Sepsiszentgyörgy csapatához. Akkor a másodosztály 5. helyén állt a Sepsi OSK, végül a 2. helyen jutottunk fel az élvonalba. Itt gyermekkori barátommal Valentin Suciu-val alkottunk edzőpárost. Sajnos, akkor még a keret nem állt teljesen készen a román élvonal kihívásaira, 18 fordulóig irányíthattuk a csapatot. Nem voltunk kiesőhelyen, amikor távoztunk, a vezetőség másik szakemberrel képzelte el a folytatást. Ezt követően kerültem Kisvárdára, ahol ezidáig dolgoztam az akadémián és a Kisvárda második csapatának voltam a vezetőedzője.

Milyen ismeretei voltak a tiszakécskei labdarúgásról?

Pár nagy csatát megértem a Tiszakécske ellenében. Már nosztalgiáztunk a Macival (Maczkó Gábor korábbi labdarúgónk, jelenleg a csapat masszőrje, a szerk.), hiszen a kilencvenes évek közepén az NB II-ben és az NB I-ben is játszhattam a Tiszakécske ellen. Az MTK színeiben 1994-ben pl. én lőttem itt a Tisza partján a győztes gólt, amikor 0-1 lett a végeredmény. Pesten aztán kikaptunk a Kécskétől. A következő NB II-es bajnokságban a Diósgyőrrel oda-vissza kikaptunk a Tiszakécskétől, akik bajnokok lettek, mi pedig a második helyen jutottunk fel az NB I-be. Az élvonalban pályán voltam, amikor győztünk 4-0-ra. Akkor viszont nem játszottam, amikor itt kikapott a miskolci gárda 2-0-ra, ugyanis részleges bokaszalagszakadásom volt.

A tiszakécskei labdarúgás aztán sajnos egy időre, eltűnt a magyar foci térképéről. Sajnálatos dolog volt ez, hiszen tapasztaltam, hogy nagyon szeretik itt az emberek a futballt. A 2015 utáni új érát is ismerem és elmondhatom, hogy fantasztikus dolgot építettek itt a Tisza partján. Minden tiszteletem a tulajdonos úré. Van múltja a tiszakécskei focinak, tiszteletre méltó a jelene, és a jövője is az lehet.

Milyen kihívásnak éli meg a tiszakécskei lehetőséget?

Van bennem drukk, őszintén bevallom, hiszen számomra ez a lehetőség nagy megtiszteltetés. Amennyiben az NB III-ban indulunk, szeretnék megfelelni annak a célnak, hogy azonnal visszajussunk a másodosztályba. A helyzet nem könnyű, hiszen nagyon sok labdarúgó távozott, új csapatot kell építeni, de állok elébe a feladatnak. Az idő nagyon rövid a következő bajnokság kezdetéig, s a csapatépítésre rámehet még pár forduló a bajnokság elején. Azonban a lényeg az, hogy a bajnokság végén a csapatunk ott legyen a feljutó helyen. A jelszó, hogy mindenki álljon hozzá pozitívan. Külön kérem a szurkolók türelmét, hiszen egy új csapatot láthatnak majd a pályán. Egyet ígérhetek: Ez a csapat küzdeni fog. Ez a hitvallásom, ilyen a múltam. Az eddigi csapataimra ez volt a jellemző. Simon Tibor idézetét szoktam példaként felhozni: ,,Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha!”

A támadó futball híve vagyok. Védőként is sok gólt szereztem pályafutásom alatt. Ezzel a csapattal is a támadásokon lesz a hangsúly. Össze fog itt állni egy jó csapat, dolgozunk becsülettel. Kérem szurkolóinkat, hogy támogassanak bennünket és mindvégig legyenek mellettünk!

TLC